A Bocskai-Karolina sarokról a Feneketlen tóig hallatszott kurjantásom szombat este fél nyolc táján, amikor a nemzeti Dzsudzsi egyenlített Bukarestben. (Hamarosan újabb hazafi keblet dagaszató örömként azt is megtudtam, hogy a jóértelembe' vett Berki Krisztián harmadszor is világbajnok lett lólengésben). Nem gondoltam volna pénteken, hogy kedden majd alig várom a nemzeti fiúk Feröer elleni meccsét. Azt viszont már akkor sem értettem, hogy miért ünnepel a magyar sajtó gyűlölettől habzószájú fasisztoid idiótákat a magyar foci válogatott sikere után. Olyanokat, akiknek többek között azt köszönhetjük, hogy tavaly tavasszal üres lelátók előtt kellett játszania a magyar válogatottnak a hazait Románia ellen.