A Bocskai-Karolina sarokról a Feneketlen tóig hallatszott kurjantásom szombat este fél nyolc táján, amikor a nemzeti Dzsudzsi egyenlített Bukarestben. (Hamarosan újabb hazafi keblet dagaszató örömként azt is megtudtam, hogy a jóértelembe' vett Berki Krisztián harmadszor is világbajnok lett lólengésben). Nem gondoltam volna pénteken, hogy kedden majd alig várom a nemzeti fiúk Feröer elleni meccsét. Azt viszont már akkor sem értettem, hogy miért ünnepel a magyar sajtó gyűlölettől habzószájú fasisztoid idiótákat a magyar foci válogatott sikere után. Olyanokat, akiknek többek között azt köszönhetjük, hogy tavaly tavasszal üres lelátók előtt kellett játszania a magyar válogatottnak a hazait Románia ellen.
Hetekig tartó okádhatnékom kezdődött a kedvenc kocsmám klotyójában, pedig csak két-három korsóval gurítottam le aznap este. "Daráljunk le minden román csecsemőt" - villant az arcomba a matrica. Hát már hugyozni sem lehet nyugodtan ebben az országban a gyűlölettől fröcsögő nacionalizmustól? Először még be is röhögtem a felirat abszurditásán és lélekbe metsző embertelenségén. Miután meg eltettem a brét, vadul elkezdtem kaparni a matricát még mosatlan kézzel. Pedig kedvenc kocsmám még csak nem is a fasisztoid idióták találkozási helye. Kedvenc pultosaim helyre is rakták a tagokat.
Azért a magyar sportsajtó is megéri a gyerekkori Népsportért fizetett sok-sok 2 forint 30 fillért, a mostani nso például a kábé az északírek elleni vereség óta az interneten terjedő hangulatkeltéssel ütötte föl másfél napos percről percre tudósítását a román-magyarról: "Csak a románokat oda-vissza!". A net különböző fórumain úgy teljes az idézet: "Baszok én rá, csak a románokat oda-vissza!".
Azok a román kollégák is nagyszerű provokátorok, akik a Győr női kéziseinek meccsét azzal vezették föl másfél éve, hogy Görbicz mezét taposó hírességeket fotóztak, most pedig a Szalai Ádám fotójával ékesített boxzsákot ütötte valami primitív tornászcsaj a román média felületein. De az ottani sajtómunkások egyikének-másikának baromsága nem lehetne elég indok, ahhoz a Nemzeti Sportnak, hogy ő is beszálljon a hangulat korbácsolásába.
Általánosítani nem szeretnék, de a sportsajtó szerint "pénzt és időt nem sajnáló szurkolóink" jó része és legtöbb hangadója egy jó kis balhéért és gyűlölettől motiváltan utazott Bukarestbe. Basztak ők rá, csak egy jót bozgoros románozhassanak. Mert román csecsemőket ledarálni, vagy csak efféle "poénokat" harosogni ám az Árpád apánk által itt felejtett hősi vitézség része igazán.
Erre a Blikk tudósítója, Szabó Dávid így ünnepli az idiótáit: "A játékosok mellett az összesen 46 órás vonatos túrára vállalkozó drukkereink is minden elismerést megérdemelnek". Már amelyik, de a román csecsemők ledarálásán röhögcsélők tutira nem. Ők semmilyen emberi normának nem felelnek meg sajnos és büszkének lenni rájuk sem kéne csak azért, mert utaztak egy Budapest-Bukarest odavisszát jobbára takonyrészegen.
Nemcsak Szabó dicsőíti most ezeket az embereket, de a szövetségi kapitánytól a játékosokig mindenki megemlíti, hogy milyen fontos részük volt a sikerben. Ezutóbbi még talán stimmel is. Még nagyobb részük volt ezeknek a szurkolóknak azonban abban, hogy tavaly tavasszal üres stadionban kellett játszania a nemzeti fiúknak a románok ellen. Velem együtt több tízezer másik ember szórakozását elrontva.
Persze, a mi felelősségünk is benne van a dologban, mert mikor az ultrák heveny zsidózásba kezdtek azon a magyar-izraelin mi kussban álltunk, egy büdös szavunk sem volt. Épp ezért írtam le ezt a párat most.
Lájkold a blog facebook oldalát!
Kereső
Követők
