Pep Guardiola úgy döntött, hogy szarik a Bayern München hagyományaira. Tartja a menetrendet minden évben elad egy klubikont. Tavaly a friss világbajnok Kroost postázta Madridba, hogy helyére az öregecskedő korábbi világbajnokot, Xabi Alonsót hozza Münchenbe. A napokban egy másik klubemblémán adott túl. A müncheni nevelésű Schweinsteiger bullshitjét, miszerint élete vágya teljesült be azzal, hogy a Manchester Unitedben játszhat, csak kötve hiszem.
Lökd ide a sört!
Ismerőseim jól tudják, hogy nem vagyok a Bayern München megveszekedett szurkolója, sőt előbb mennék Geszti Péter koncertjére, mint hogy sajnáljam a bajorokat. A mai napig viháncolok az 1999-es Bl-döntő utolsó perceit visszanézve. Ha Bayernt éppen csúcsra juttató Jupp Heynckes-féle csapatatot, a klub hagyományaira nagyívben szaró Guardiolával akarják atomjaira robbantani, ahhoz is csak tapsolni tudok. Ezzel együtt értem meg a hevesen prüszkölő Bayern-fan spanjaimat, akik olykor alpári jelzőket sem sajnálnak, ha a katalán mestert kell gyalázniuk.
A napokban olvastam el Jonathan Wilson Futballforradalmak című jelentős művét, melyben a foci taktikai változásait elemzi a szerző a kezdetektől napjainkig. A vaskos könyv utolsó fejezete éppen Guardiola Barcájával foglalkozik. Melyből a jogos tiszteletkörök után az is kiderül, hogy a jó Pep se istent, se embert nem tisztel, ha saját álmodott focijának megvalósításáról van szó. Lazán kiszórta ár alatt az eredményes Eto'o-t a keretből Ibráért, hogy egy évre rá a svéd-bosnyákot is kivágja jelentős anyagi veszteséget okozva szeretett klubjának, mert nem olyan jó tanuló, jó sportoló srác, amilyet a csapatába álmodik.
Zlatan sem Pep embere
Wilson könyvében idézi a Barca és a holland futball II. Johanját, Neeskenst, aki szerint hiába másolják a Barcelona fociját a világ egyéb klubjai, a katalánok a Masia akadémia révén harminc év előnyben vannak a labdatartásra épülő passzjáték tekintetében. Eszerint jobb megoldásnak tűnik, ha egy-egy klub saját hagyományos erényeire építve próbálja verni a Barcát. Így tett Heynckes Bayernja is, amikor 7-0-ás összesítéssel zúzta a szét Guardiola Barcájának maradványait 2013 tavaszán. Aztán éppen Guardiola érkezett Münchenbe, hogy hasonló alázást kapjon Ancelotti Realjától éppen egy évre a Heynckes diadalra és 0-5-ös összesítéssel kullogjon el a színpadról a Bl-elődöntője után. Mondhatjuk, hogy a rutinos Carletto a térdére ültette Pepet és jól elfenekelte.
Pep azonban makacs ember, fundamentalistája saját, Wilson-által bielsistának nevezett elveinek. Nem ő a hibás - gondolta hetykén, nem létező bajszán pödrintve egyet. Kiszúrta tehát a Realból a szégyenletes párharcban kulcsfaktornak számító, de a zenitjén már túllévő Xabi Alonsót Kroos helyére, hogy újabb egy év múlva a vereség kulcsa lehessen a Guardiola-építményét éppen racionalizáló Luis Enrique-, azaz inkább Messi-Suarez-Neymar-féle Barcától. Nem törődött Pep azzal, hogy a három nevezett fenomén ellen életveszély tökig föltolni a védelmet. Iniestáék párszor úgyis kifogják játszani a tizenhatosig tolt presszinget és ha az a három csatár viszi a védőidre a zsugát, akkor az isten sem ment meg téged a góloktól. A csigalassú X. Alonsónak sem ugyanazok az erényei, amelyek Busquetséi voltak Guardiola korábbi csapatában.
Nyilván tisztában van ezekkel Pep is, de fundamentalista lévén kossuthkodik feszt, nem enged a saját 48-ából. Ez pedig még tiszteletreméltó is lehet. De ahogy a jelek mutatják makacssága nem ismer határokat, ahogy utolsó évében Barcelonában is az irracionalitásig erőltette elveit. A Schweinsteiger-deal azt sejteti, hogy a jelenállás szerinti utolsó müncheni szezonjában is úgy gondolja, hogy utána a vízözön. E pillanatban Arrigo Sacchi karrieríve látszik számára a legvalószínűbbnek.
Tschüss, Sweini!
A kopasz zseni megalkotta a legendás Tassotti-Costacurta-Baresi-Maldini védősorral felálló és a Rijkard-Gullit-Van Basten tengely mentén pazarul szuperáló csoda Milant az 1980-as évek végén. Milánóban maradéktalanul tudta érvényesíteni az elveit. (A Milant pár év múlva Fabio Capello vitte ismét a csúcsra módosítva Arrigo Sacchi elgondolásain, ahogy idén Luis Enriquevel nyert a Barca Bl-t, nem feltétlenül ragaszkodva a Pep-féle elvekhez. A Sacchi és a Capello-féle Milan és a két Barca sikere között egyaránt négy év telt el). Utána aztán sehol sem ismételhette meg korábbi sikereit Sacchi, mégha az olasz válogatottal egy vébédöntő össze is jött neki 1994-ben. Arrigo mester is fundamentalista edző volt. Újszerű elveinek köszönhette sikereit és bukását is.
Ha csak a müncheni kilátásait vesszük Pep Guardiolának, akkor pedig Mourinho madridi vesszőfutásához hasonló sors rajzolódik ki. Azért fog bukni, mert nagyobbnak gondolja magát, vagy futballról valott elveit a klubnál. Egyelőre két habkönnyű német bajnoki cím mellett egy megnyert és egy bukott német kupa és két bl-elődöntő az egyik oldalon, illetve a Heynckes-féle világverő csapat lebontása és két klubikon elkótyavetyélése a másikon jelenti Pep müncheni egyenlegét. Jelenleg nem tűnik valószínűnek, hogy utolsó évében müncheni edzőként is megkaparintja a kétszer már nyakon csókolt Bl-trófeát.
Lájkold blogunk Facebook-oldalát!
Kereső
Követők
