Már a legnagyobb videó megosztón is megtalálni az Aranylövés Puzsérral című Sport Klubos műsor legutóbbi adását, ahol a fatertól örökölt nevemen, Bognár Péterként mutatkoztam. A hóhér akasztva jó - tartja az ógörög bölcsesség. Persze, hogy egyből jött a az élmunkásnyúzó koki a kommentek között. "Bognár urat nem tudom honnan sikerült összeszedni, de az tény, hogy egy értelmes mondat összerakása is komoly kihívást jelent számára. Ha az volt a cél, hogy ezáltal a többi résztvevő jobb fényben tűnjön fel, az maradéktalanul sikerült.".
Ki ez a gusztustalan állat? - tolult agyamba a Dopeman-klasszikus saját magamat meglátva anya lapos tévéjén. Mindenesetre a szakállamat már le is toltam és a borbélyhoz járulást is fontolgatom.
Van igaza a youtube-on kedveskedő úrnak, nehezen álltak össze a mondatok és már-már csiszárjenői magaslatokra hágtak kuszaságukban. A tartalmukkal talán kevesebb baj akadt. Aztán az elharapott szóvégi betűk és a személyes névmások hűlt helyére ívelt mutató névmások miatt is pironkodhatnék éppen.
A műsort nem illene kritizálnom, sőt, ezúton is köszönöm a meghívást. Inkább az adás témájába vágnék egy nevet és hozzá gondolatokat. Sajnálom, hogy Iniesta kimaradt a sorolt zsenik közül.
Szerintem a Barca legújabbkori sikereiben legalább akkora szerepe van a rajzfilmfigura arcú srácnak (és vele Xavinak), mint az agyonhype-olt Messinek. Tehetsége és skilljei alapján bármely másik csapatnak lehetett volna a legnagyobb vezére a jó Andres.
Talán nem véletlen, hogy a barcelonai Guardiola-korszak legneccesebb párharcát éppen Iniesta hozta vissza az utolsó utáni pillanatban (Övrebö spori működésének értékelését továbbra is a Chelsea-drukkerekre hagynám). Oszt vajon ki döntötte volna el a 2010 világbajnoki döntőt, ha nem Ini. Ezekután persze skandalum, hogy nem ő kapta az adott év aranylabdáját. Messiben viszont lehetett volna annyi, hogy térden állva adja oda a csillogó zsugát a csapattársának.
Kereső
Követők
