Értelmes focibuzi a világbajnokság első szünnapján az alváshiányát próbálja pótolni, a hülye a Balaton partján érzi a nyarat, már ha teheti. Oszt az első nyolcaddöntőket sörök között nézi. A partmenti kocsmában meg olyan szakértők segítenek neki az értelmezésben, kiknek még Bánfi Jankó és Halmai Gabi is átadnák a helyüket. Pedig utóbbiak még Pedrag Mijatovicsot is közelről csodálhatták.
Most Hamesz vagy Dzsémsz?
Azért annál volt már rosszabb, mint mikor az M7-es kilométertáblái suhannak, míg Zamárdinál le nem fordul a verda a sztrádáról. Aztán előbb egy teraszon, de nemsokára egy parti egységben kortyolhatsz. Utóbb két csobbanás között. Oszt a Balaton parton sem mindenhol húznak le.
A Balaton Sound területén fekvő egységben olyan kávét hoznak, mintha nem is a tihanyi apátságot látnád szemközt, hanem mondjuk Szicília szigetét. Eszpresszó apró sütivel és még szódát is hoznak hozzá, ahogy illik. Csak a viszonyítás végett említendő itt, a szintén a Sound határai közé eső tipikus szockó büfé, ahol százast számolnak föl egy deci szódáért.
Meccs híján tostaózni kezdünk a heveny kocsmázás után a telekre visszatérve, már jól berúgva. Az NST szerkesztőitől származó játék úgy megy, hogy mondasz egy kezdőbetűt, mellyel aztán focista neveket kell sorolni. A versenyzők körben ülnek és addig maradnak játékban, ameddig tudnak mondani spílert a megjelölt betűvel, ha rájuk kerül a sor.
Zamárdiban azzal a kikötéssel tombolt a gigászok küzdelme, hogy magyar focisták közül csak olyat ér mondani, amelyik már 1986 előtt játszott. Majd ha kijutunk újra egy nagytornára, akkor megjegyezzük Kapacina Valér nevét. Addig meg Törőcsik jó, de Torghelle má' nem.
Szinte a tostaózásba aluszunk bele - Tisza Tibi nem ér, bazeg! Egy balatoni kanbuli hétvégébe az is simán belefér, hogy nem másnaposan, hanem csuromrészegen ébredsz. Talán még Rubint Réka is pezsgős reggelit javasolna a melóhoz ilyenkor. Mondjuk volánhoz ülni azért nem kéne a szituban. Biciklizés helyett is inkább úgy, mint Balogh, gyalog.
Az tiszta szerencse, hogy a helyi törzskocsmából csobbanhatunk is. A sokat látott felszolgáló hölgyünk aztán fel is rikkant, mikor gyógysör helyett Cuba Librét kér az egyik elvtársunk csuromvizesen. Aszondja a srác, hogy puffaszt a sör. Ha puffaszt, akkor tényleg inkább rumot kólával! Zamárdi rulz! Strandolás után lehetne csendes pihenő, de az inkább huszadik, mint tizenötödik érettségi találkozóhoz közelebb állva tinédzserré vedlünk erre a hétvégére. Ha már ekkora a kert, rajzoljunk lábtenisz pályát borotvahabbal! Ha a vonalakkal megvolnánk, akkor hálónak pont jó, ha két bot közé kifeszítünk egy szalagot.
Aztán hatkor jön az első meccs, gyerünk Chile - ért egyet a brigád végre, először a hétvégén. Az is fölmerül persze egy közügyek iránt érzékeny tanult társaságban, de ha kiesnek a brazilok, ott kitör a forradalom.
Tizenegyesekig jutnak 1-1-gyel birigádok, de Pinilla százhuszadik perces kapufájánál, már-már gólt kurjantunk. Aztán estére újra egy szabadtéri egységben zuzatjuk. Már a Kolumbia- Uruguay meccsen. Kifogunk két tíz-tizenkét éves forma srácot, akik kenik-vágják a témát. Fölkészültségük alapján joggal mondják a tévé szakértőire, hogy tökhülyék.
Azon kuncogunk, hogy hol egyikünk, hol másikunk fordul a kis skacokhoz egy-egy kérdéssel? És tudják! Tudják, hogy "Hameszt" mennyiért vette meg a Monaco, még azt is, hogy Ferguson olcsóért elvihette volna az MU-ba, de egy másik kellett neki. Ráadásul egyszerre dobbantja négyünk szívét az egyik, mikor kérdezzük, kinek szurkol. "Alap, hogy Roma!" - alap bizony!
Arról még akad emlékfoszlány, hogy valami iszonyat kerítésszaggató páleszt hoz a Gaba, meg hogy a meccs után egy szépen dekoltált kisasszony azt kérdezi, zavar-e minket a house zene. Nyilván ő is a kolumbiai továbbjutást ünnepelné.
Kereső
Követők
