A vasárnapi Franciaország-Honduras meccsen akadt először érdemi feladata a gólvonal-technológiának. Meg is oldotta. Ám Gundel Takács Gábor, a sokoldalú tévés nehezen emésztette meg a fociban hivatalosan először mutatkozó emberen túli döntést. Mindig mondjuk: ha bemegy, gól!
Kezdem ott, hogy Gundi kiváló televíziós. Az édesanyja rózsás köténykéjéról is képes volna másfél órán keresztül szórakoztatóan beszélni. Lenyűgöző ahogy egy olyan csili-vili bullshitről is alázattal közvetít évről-évre, mint az Eurovíziós-dalverseny. Egy-egy indirekt félmondatából néha még az is kiderül, hogy az ízlése tiltakozik az ott felcsendülő fércművekkel szemben. Valószínűleg nagyszerű műsorvezetője volna egy világbajnoki műsornak is, ám meccset közvetítenie már talán nem kéne.
Az egész a brazil-horvát nyitómeccsen kezdődött. Gundi először a gólvonalbírót hiányolta, gyere vissza Vad II. Pista alapon. Amit aztán a franciák Honduras elleni második gólja után vagy tíz percig művelt, az sajnos egészen penetránsra sikerült. Persze a szerkesztő legkésőbb öt perc után szólhatott volna a fülére, hogy ne pörögje túl, mert gól volt. A brazil rendező is ordasat hibázott azzal, hogy csak egyszer mutatta a frankó képet, de mindez együtt sem menti kommentátorunkat. (A kollegalitás szép példája volt, amikor Mohai Bence műsorvezető mégis ezzel mentegette öreg barátját).
GTG tőle szokatlan vehemenciával esett a technológiának, fittyet hányva az emberi érzékelés határaira. Hetet-havat összehordott az arc, azzal jött, hogy a gólvonalbíró mennyivel jobb volt. Pedig, ha az ukrajnai EB-n nem Vad II. Istvánra, de a technológiára bízzák a döntést, akkor talán az ukránok játszanak negyeddöntőt és Kassai Viktor is vígan fütyürészhetne most Brazíliában. Az is előjött, hogy ez a tévesen befújtnak hitt gól befolyásolhatja akár a csoport végeredményét is.
Gundi arroganciája az NST egyik kommentelőjét olyas filozófiai mélységekbe rángatta, hogy egyenlőségjelet tett a gyermekoltás ellen harcoló kóklerek vagy a homeopaták és a riporter közé. Sőt, bűnnek nevezte emberünk ámokfutását. A Rizla nicknéven ismert tag egyenesen a tévés kirúgását követelte, mert a népszerű butaság elmélyítésén fáradozik. Szerintem meg tévedni emberi dolog, és messze nincs akkora jelentősége egy futballközvetítésnek. A jelek szerint aztán csak jött az a szerkesztői súgás, mert a meccs végére már a kommentátor sem cöccögött, mikor megtudta, hogy öngól volt, és nem Benzema találata.
A nemzeti Gundi
Imádok vitatkozni és hajlandó vagyok akceptálni ilyenkor általam korábban figyelmen kívül hagyott érveket. A játékvezetők modern technológiai segítségét ellenzők viszont még nem tudtak olyat fölhozni. Van olyan cimborám, aki ultima ratioként szajkózza, hogy de hát a tuvalui ötödosztályban nem használhatják a technikát. És? Ott nincs is akkora tét, mint egy világbajnoki meccsen, vagy egy Bajnokok Ligája hirigen.
Olyan jó vitatkozni bírói ítéleteken, ezt venné el tőlünk a technológia - mondják mások. Erre azt mondom, hogy nincs az a jóízű bírózás, amiért egy téves ítélet után élete lehetőségét sirassa egy játékos.
Nem vagyok nagy ismerője a technika legújabb csodáinak. Annyit azért tudok, hogy gyerekkoromban a Hetedhét ZX Spectrum című könyvből tanultam programozni egy 48 kilobyte-os számítógépet, amelyik monitorja egy pirosbúrás Junoszty márkájú szovjet tévé volt. De hol van már a Szovjetunió? Ráadásul mára egy szöveges email 48 kilobyte és pár perc múlva világgá lövöm ezt a posztot. Hadd találhasson rá az a tuvalui is, aki beüti a gugliba saját országának nevét.
Szóval, kétségem sincs afelől, hogy a góljelzőn túl lenne megoldás a leshelyzetek közel tűpontos megítélésére. Még a játék sem szakadna meg. Híve lennék ezentúl a challenge rendszerének. Abban az edző mondjuk meccsenként háromszor kikérhetné a technikai segítséget, például tizenegyes gyanús esetnél. Bár elismerem, hogy az utóbbi kicsit necces lenne még. 2002 óta vagyok - akkoriban még úgy mondtam - a videóbíró pártján. Most is úgy van: nem akarok még egy Koreát.
Lájkold frappáns facebook-oldalunkat!
Kereső
Követők
