Kedves nézőink, a foci vébé csúcsnapja lesz a szombati a maga négy meccsével. Mai bemondónőnk, Lőrincz Gabi, az Európa Kiadó és a Zizi Labor egykori énekese a pályára lépő C és D csoprtok válogatottjai közül az előbbiek himnuszairól mesél néhány tényt. Az utóbbi csapatokról szóló himnuszológia a második csoportkör alatt következik.
Kolumbia himnusza
Délután hatkor a Kolumbia-Görögországgal kezdődik a szombati vébé program. A meccs előtt először is a kolumbiaiak himnuszával. A himnusz kezdő sora egyben a címe is: Ó, hervadhatatlan glória! (Oh gloria inmarcesible!). Szövegét Rafael Núñez (1825 - 1894), a sokoldalú kolumbiai elnök írta, zenéjét pedig az olasz Oreste Sindici szerezte, nem véletlenül mutat rokonvonásokat a Mammeli-féle olasz indulóval. 1920 óta hivatalos nemzeti himnusz a dal. Egy 1995-ös törvény pedig kötelezi a kolumbiai tévéket és rádiókat, hogy napjában kétszer, reggel és este játszák le.
Görögország himnusza
Nemcsak kolumbiai szemek fognak nedvesedni magyar idő szerinti délután hat előtt valamivel Belo Horizontében, de görögök könnyek is potyognak majd. Hellasz himnusza is jó patetikus, ellenben kevésbé pattogós, mint a dél-amerikaiaké. Meglepő-e, hogy a görög himnusz az oszmán törökök elleni kilenc éves szabadságharc (1821-1830) született? Dionisziosz Szolomosz 158 versszakos Himnusz a Szabadsághoz című ódájából való az induló szövege. A verset az 1821-es korfui felkelés ihlette. 1828-ban írt hozzá zenét Nikolaosz Mandzarosz. (Mandzarosz zenéje egyben a ciprusi himnuszé is). Az alkotás 1865 óta hivatalos himnusza a görög államnak.
Elefántcsontpart himnusza
A C csoport második meccse magyar idő szerint már vasárnapra csúszik, a hajnal háromkor kezdődő meccset Elefántcsontpart himnusza vezeti föl. Ahogy a kolumbiaiak himnuszában, úgy az abidjani dalban (L'Abidjanaise) is benne van a politika. A három szövegíró közül Mathieu Ekra művelődésügyi miniszter, míg Joachim Bony oktatásügyi miniszter volt Elefántcsontparton. Pierre Marie Coty nemcsak szövegírásban, de a zeneszerzésben is részt vett Pierre Michel Pango oldalán. Az abidjani dal 1946 óta népszerű és Elefántcsontpart függetlenedése, 1960 óta az ország himnusza.
Japán himnusza
Az eddig citált 19. és 20. századiakhoz képest a japóké egy évezredes darab, amennyiben a szövege a 8. század végétől a 12. század végéig tartó Hejang-korból való. A korszak az akkori fővárosról, Heyankoról kapta a nevét. A dallam már ebben az esetben is 19. századi és jóval népszerűbbnek bizonyult, mit a Kimi ga jo című költeményhez írt korábbi zene. A mű hivatalosan csak 1995 óta Japán himnusza.