Lelkes laboránsok vitatkoznak epillanatban is Felcsúton, hogy április 1-én vagy 2-án született-e Puskás Öcsi. Ezért közöljük ezt a posztot 3-án. Annyi biztos, hogy a XX. század egyik magyar népmesei hőse 1927-ben bukkant a világra Kispesten, egy évvel később, mint a másik korabeli mesehős, az angyalföldi bunyós, Papp Laci. Az sem véletlen, hogy a magyar nép két legnagyobb legkisebb fiáról nevezték el a két nemzeti sportlétesítményt a Stadionok metrómegállónál.
Puskás a Wembleyben
Nyolcvannyolcadik születésnapját ünnepelné a nemzet Öcsije (Öcsi bácsi pedig Kokó mestere, Szántó Imre), ehelyett a Koltay Gábor rendezte inkább gagyi, mint nagyszerű temetése óta a sírjában forog. És leginkább nem a magyar foci színvonalán fortyog.
Persze a nép lelkét óhajtó miniszterelnökünk, nem véletlenül rángatja Madridtól egészen szűkebb szülőföldjéig, a Csútságig a Puskás hagyatékot. Ki testesítené meg jobban a képzelt csibészes magyar virtust, mint az ördöngös ballábas (történészek tanakodnak már azon is, hogyan lehetne mégis jobbos), a mindig segítőkész csibész, a jég hátán is imádott életművész, aki ha kell a munka végét is megfogja és dob le hetek alatt majd' húsz kilót a madridi szerződésért. Ráadásul a népmesei legkisebb fiú is ő, aki egy felcsúti kispesti szobakonyhából hódítja meg a világot. Nem csodálkozunk tehát, hogy a kerti budija mellé épült Makovecz-féle stadion falait stafírozza ki Orbán Puskás-ereklyékkel.
Nem számít, hogy annak a hagyatéknak méltóbb helye lenne valahol Kispesten, esetleg a Puskás Stadion környékén, de még Madridban is. A Real múzeumát talán kettővel többen látogatják, mint a felcsúti Puskás Intézetet.
Már Puskás Öcsi életének utolsó éveiben is úgy bántak vele, mintha egy plecsni lenne a nemzet zubbonyán. Akkor is, amikor Népstadiont Puskásra keresztelték. Egy törődött öregembert vittek körbe a stadionon. Ám egy anekdota szerint, egy klasszis villanásra még akkor is futotta a Svábtól. A sofőrje kérlelte, hogy integessen a közönségnek. Öcsi válasza csattant a történet szerint: "Integessen a faszom". Akár igaz a sztori, akár nem, méltó választ ad a méltatlanságra, amit egy súlyosan beteg legendával műveltek, még ha a legjobb szándékkal is. Azóta bezzeg már a sírjában forog a XX. század legnagyobb magyarja.
Orbán Viktor talán még első ciklusos miniszterelnökként sem álmodik arról, amit ma kis túlzással megtehet. Zuhanyzás után otthoni mamuszban is átcsoszoghat a Puskás-relikviák közé. Ám ahogy Móricka elképzeli, Puskás Öcsi életében csak egyszer járt Fölcsúton.
Valamikor az 1950-es évek közepén tévedésből Felcsút felé halad a Honvéd busza. A székesfehérvári Vadásztölténygyár csapata elleni barátságos után gurul a Kispestet célzó busz, mikor Öcsi egy piros ultit hibátlanul megjátszva előre szól a sofőrnek: sárgán virágzik a tök. A busz megáll a csapatkapitány jelére, majd Puskás, Bozsik Lóránt, Kocsis, Czibor és a többiek kisimuló arccal hugyoznak a felcsúti határba. Ötven év múltán napjainkban válik aztán termőre a honfi pisa, előbb egy úgynevezett Futball Akadémia sarjad az anyaföldből. Sőt, csakhamar egy egész stadion. Öcsi, a népmesék hőse pedig a sírjában forog.