Értelmes focibuzi a világbajnokság első szünnapján az alváshiányát próbálja pótolni, a hülye a Balaton partján érzi a nyarat, már ha teheti. Oszt az első nyolcaddöntőket sörök között nézi. A partmenti kocsmában meg olyan szakértők segítenek neki az értelmezésben, kiknek még Bánfi Jankó és Halmai Gabi is átadnák a helyüket. Pedig utóbbiak még Pedrag Mijatovicsot is közelről csodálhatták.
Most Hamesz vagy Dzsémsz?
Gondoltátok volna, hogy még a Waka Wakánál is sikerül fájdalmasabb vébéhimnuszt összehozni Gerard Piquéné Shakira stábjának? Bár a művésznő négy évvel idősebb lett 2010 óta, talán bölcsebb is, de jobb nem. Segget rázni még mindig tud a publikum nagy örömére és valamelyest énekelni is, de a La La La ezzel együtt gyötrelmes.
P. Kovács Józsi ismertet a D csoport válogatottjainak himnuszairól, köztük a himnuszok királynőjéről és kedvencemről, az Inno di Mameliről. Ráadásul Uruguay indulója miatt, Muhamed Besics mellett még egy magyar vonatkozás fölmerül a focivébén.
P. Kovács József
Rendesen beszipantotta a brazil fíling Mezei Dánielt, a köztévé koszorús kommentátorát. Azt mondja egyik közvetítésében, hogy csak ámul és bámul a meccseken. Ez rendben is volna, jók a vébé meccsei, de valakinek kommentálnia is kéne azokat. Mezeinek csak kevésbé sikerül.
Ez neked mellé?
Hinmnuszológiai sorozatunkban végre eljutunk a legismertebb nemzeti indulóig, a Marseillaise-ig, mely nemcsak a franciáké, de a szabadságé is. Az E csoport válogatottjainak himnuszai következhetnek hát, az egyik legrégibb bemondóval, Takács Marival. Csak jöjj, csak jöjj, áztassa hát...
Takács Mari
Kereső
Követők
